Két év kevés volt ahhoz, hogy a PR szakma akár csak megemlítse, hogy esetleg talán érdekes lehet az is, hogy egy cég milyen helyezést ér a keresőkben, és pl. az első oldali találatok közt mennyi a pozitív és negatív vélemény. – írja Konrád
Aaron Wall, egy másik mai bejegyzésben azt meséli el, hogy milyen kreatívan használta fel a saját tartalmait és a saját keresőjének, a találati felületeit a terméke népszerősítéséhez.
Utolsóként, egy harmadik cikket említenék, amit tegnap olvastam Figyelőneten, Peresztegi Zoltán, a Google magyarországi vezetője, arról beszél, hogy magyar web kb. 3-5 évvel van lemaradva az amerikaitól.
Korábban én 2-3 évet mondtam volna, de átgondolva néhány dolgot, teljesen reális lehet a Peresztegi által említett 3-5 év.
Legelképesztőbb példa a felkészületlenségre talán az volt 2008-ban, ha visszagondolunk a patinás DVDrent esetére, akik közel egy évig nem vették észre, hogy kizárták magukat a Google kereső indexéből.
Magyar internetes piac, a nagy lehetőségek hazája egyelőre bárki számára, aki könnyen pénzt szeretne keresni nagyobb cégek PR-eseinek a figyelmetlenségéből.
A brandekre irányuló keresések komoly részét egyelőre vidáman csapolják le műkedvelő cégtudakozó oldalak.
Van egy kedves ügyfelem, aki egy szépségklinikát üzemeltet, az ő hozzá beérkező “hirdetési” és “SEO” ajánlatokon keresztül érzékelem, hogy milyen szinten boldogul a mai napig, sok az ügyfele számára nemhogy nem előnyös, de kifejezetten káros tevékenységet gyakorló, mindenféle legalja cég a magyar piacon.
A klinikának legutóbb ajánlatot tévő vállalkozó szintén egy “tudakozó” volt, akivel úgy kellett leszedetni, az ügyfél weboldaláról lemásolt tartalmát.
Az eset után körülnéztem a konkurensek tekintetében, náluk mennyire boldogulnak hasonló cégek. Sokan vannak sajnos akik ezt megveszik, mert nincs aki tanácsot adna számukra vagy aki tanácsot ad, az nem végzi jól a dolgát.
Magyarország legnevesebb plasztikai sebészére rákeresve (Seffer), szép sitelinkek helyett egy találatot lát az ember a keresőben az első találati oldalon (azt is a domainnek köszönhetően), a többi találat közül 7 (!) valamilyen “cégtudakozó” oldala (második oldalon még másik 7-8 tudakozó oldal). A megjelenést és egyedi információtartalmat is érdemes áttekinteni mindegyik oldal esetén.
Ha rákeresünk a klinika valamely’ sebészének a nevére, a klinika oldala nem található a Google.hu első 10 találata között.
Néha az az érzésem, hogy Larry és Sergey bottal fognak járni, mire az USA szinvonalat megközelítő szintre eljút a keresőmarketing szerepe Magyarországon.
9 hozzászólás
No, ez jó volt így kora reggel. Szívesen olvasnék még, ilyen kis könnyű és érdekes bejegyzéseket a kulisszák mögül.
Rövid történet amiből minden rögtön megérthet?:
2 hónappal ezelőtt baromira fájt a fogam, és értelemszer?en a google-hoz fordultam. Olyan fogorvost kerestem, aki a II. kerületben tevékenykedik, hogy ne kelljen egy hosszú perceken keresztül hülye rángásokkal végigutaznom a várost. Na meg is lett, be is jelentkeztem, és rögtön fel is kerestem őket. Röntgen és miegymás után mondtam nekik, hogy szép a weboldaluk, informatív csak baromi nehéz megtalálni a neten – szakmai ártalom tudom, de ez van- és azon keresztül jutottam el Önökhoz. Erre a válasz igencsak meglep? volt
– ha én keresnék fogorvost, nem a neten tenném az biztos. A honlapot nem ezért csináltattuk.
Loller akkor minek? Volt fölös fél milkójuk, vagy miért? Nem értem én az embereket. Diplomás orvosok gondolkodnak így, ez a durva. Hol van ehhez képest a többi “felvilágosult” ember?
Hát igen, a mentalitás és az értetlenség, nem 3-5 éves lemaradás. Olyan mint az életbiztosítási piac, még kell 20 év hogy feln?jünk oda is. Nem vagyunk még erre érettek.
Hanem akkor miért? Amúgy tényleg él a jelenség – legyen webünk, de nem teszünk rá évekig semmi új infót, inkább hirdetünk a szuperinfóban. Oké, mondjuk egy használtruhásnál talán érthet?, de egy autóbontónál? vagy egy panziónál? mindkett?vel találkoztam már.
A cégtudakozókat pedig nem ítélném el zsigerből. Vagyis de, de inkább a próbálkozók 90%-át(és a gátlástalan kamugépeket ezzel) és nem magát a formátumot, az akár jó is lehetne.
Azt a lemaradást – mint akinek van rálátása mindkét piacra -, a 3-5 évnél azért lényegesen nagyobbra tippelem.
Induljunk ki az internet-penetráció statisztikai adataiból. Az Egyesült Államokban közel 75%-os az elterjedtség, ez a szám Magyarországon jelenleg 46% körül van (amiből a rendszeresen internetez? legfeljebb 42%). Ez utóbbi a 2000-es amerikai adatoknak felel meg. https://www.internetworldstats.com/am/us.htm
De ezek még csak a puszta számok, véleményem szerint a lényeges különbség a két ország lakossága és a médium viszonyában mutatkozik meg. Az internet-használat az Egyesült Államokban sokkal mélyebben integrálódott a mindennapokba, mint Magyarországon.
Amerikában az összes közüzemi számlámat online fizetem, az egész néhány percig tart – nincs félórás sorban állás a postán.
Gyakorlatilag nem létezik olyan áru vagy szolgáltatás, amit ne tudnék online megrendelni. Legyen az egy szimpla mozijegy, vagy akár egy Ferrari, minden további nélkül megvásárolhatom online. Pont tegnap vettem San Franciscóba repülőjegyet, az egész nem tartott tovább tíz percnél.
Ha be akarok menni a DMV-hez (gépjárm?nyilvántartás), a neten megtudom, melyik a lakóhelyemhez legközelebb es? hivatali egységük, hogy ebben a pillanatban éppen mennyien állnak sorba, és ha most odamegyek, mennyi várakozási időre számíthatok. Amennyiben nem kívánok sorban állni, online leköthetek időpontot – mindössze arra kell ügyelnem, hogy pontos legyek, mert ha csak három percet kések, nem várnak rám.
Ha csomagot várok, a kódszáma alapján pontosan tudom követni a küldemény útját a posta weboldalán keresztül. Mondanom sem kell, hogy az “elveszett” csomagok száma a nullához konvergál, hiszen a rendszerrel pontosan visszakövethet?, hol kelt lába a holminak.
Magyarországon hogy néz ki egy hivatali ügyintézés? Bemész egy hivatalba, vársz egy fél napot, mire megtudod, hogy a már meglév?k mellé milyen papírokra van még szükséged. Elmész, beszerzed azokat a papírokat is, visszamész, és kezded újra a várakozást. Dupla időkiesés, dupla annyi utazás és stressz.
Amerikában szövetségi törvény kötelezi az _összes_ állami hivatalt, hogy az _összes_ formanyomtatványukat, hivatali papírjukat online elérhetővé kell tenniük. Foglalkozzon bármivel a hivatal, a weboldalán a legmesszebbmen?kig pontos információk állnak a rendelkezésedre, hogy milyen ügyben milyen iratokat kell kitöltve magaddal vinned, és azokat honnan töltheted le.
Gyakorlatilag minden ügyintézés negyedannyi idő alatt oldható meg, feleannyi az utazási költség, lényegesen kisebb a stresszhatás. Országos szinten ezek nem elhanyagolható költségmegtakarítások.
Ezeknek az alapvető dolgoknak kellene először megváltozniuk Magyarországon ahhoz, hogy más legyen a net megítélése – és akkor majd a kisvállalkozók is rádöbbennek, hogy mennyire fontos, milyen helyen található a weboldaluk a találati sorrendben.
vitatkoznék egy kicsit azért ezzel a negatív képpel. legalábbis nekem jóideje egészen korrekten megy az online időpontfoglalás az okmányirodákba, nem nagyon votl csúszás se, sőt ha olyan van, votl hogy kimentem egy 15 km-re fekv? kisváros okmányirodájába, ahol nemkell időpontot foglalni sem, hanem 3 perc alatt mindent elintéznek.
Ja és itt is törekvés (lenne) a formanyomtatványok neten való megjelenése, meg az online ügyintézés, ahol lehet. Hidd el, az önkormányzatok egy része vért izzad ezért hogy meglegyen legalább részben. Más kérdés hogy nincsen központilag sem konkretizálva hogy egészpontosan mit is szeretnének a következő években megvalósítani, ezért pl. találkoztam önkormányzattal akik nem mertek pénzt ölni az egyedi fejlesztésbe, nehogy egy fél év után újrakelljen kezdeni.
Ja és az online szolgáltatásokra: ezt meg a piac intézze el magának, ahogy el is indult ez szépen már, persze kicsit döcög?sen. de lehet már vonatjegyet, koncertjegyet, pizzát, könyvet, repjegyet, csomó mindent. Az (értelmes) micropayment nagyon hiányzik viszont, a mobil(sms) nem költséghatékony.
A lemaradás szerintem inkább a fejekben van. Pár hónapja voltam egy sajtótájékoztatón, ahol az ügyfélkapus regisztrációkról volt szó, a csomó előnye ellenére is nagyon lassan terjed, szinte csak akinek kötelez? (adóbevallás, stb). Pedig tényleg használható, ha nem is tökéletes.
gabesas December 22nd, 2008 at 11:33 am:
“Ja és itt is törekvés (lenne) a formanyomtatványok neten való megjelenése, meg az online ügyintézés, ahol lehet.”
Törekedni kevés. Tenni kell.
“Hidd el, az önkormányzatok egy része vért izzad ezért hogy meglegyen legalább részben. Más kérdés hogy nincsen központilag sem konkretizálva hogy egészpontosan mit is szeretnének a következő években megvalósítani, ezért pl. találkoztam önkormányzattal akik nem mertek pénzt ölni az egyedi fejlesztésbe, nehogy egy fél év után újrakelljen kezdeni.”
Nem olyan nagy inveszt / kockázat az, hogy amiatt érdemes lenne várni. Egy Arcobat program + egy hozzáért? arc, és mehet a dolog. Állami hivatalok ráadásul komoly kedvezményt kapnak a szoftvervásárlásnál. Szóval, nekem ez inkább a magyaros “megmagyarázzuk, hogy miért nem” tempónak tűnik.
“Ja és az online szolgáltatásokra: ezt meg a piac intézze el magának…”
Naná, ki más? :-)
“Az (értelmes) micropayment nagyon hiányzik viszont, a mobil(sms) nem költséghatékony.”
És emiatt szinte használhatatlan a magyar rendszer.
“A lemaradás szerintem inkább a fejekben van.”
Ebben teljesen igazad van, lényegében erre kívántam a fentiekben rámutatni. A magyar közvélekedés szerint az internet afféle úri huncutság, nem pedig a mindennapi életet megkönnyít? kommunikációs platform. A többség azért véli így, mert nekik tényleg nem könnyíti meg az életüket, és ez nem is fog egyhamar megváltozni. Ezért több a 3-5 évnél a lemaradás.
Hja, minden nap zaklatnak a burkolasweb.hu -val kapcsolatban… Nem lehet ez ellen tenni valamit? Bármit.
(Pl. egész egyszerűen megjelenteti a <> portálján és küldi a számlát.) Ez milyen már?!
Pat: melyik cég az?
Írd ki bátran, megérdemlik.
Melyik a sok közül? Komolyan nem emlékszek már rá. Pedig még logó-szerőséget is gyártott hozzá az ember, kiollózva az oldal fejlécét…
Na meg az AdWord ügynökökről nem beszélve… Napi egy hívás a minimum mostanában.